Nicanor nevü Tribunust külde hozája, ez üsmerettségbe volt josefel. de nem akara ennek is ajovallására állani, A vitézek fel akarák égetni a barlangot. de vespásiánus nem engedé. mert azt akará. hogy elevenen juthason kezihez, Azonba Josef. látván hogy sürgetik. és üsmervén azt is hogy mitsoda nagy veszedelembe volna, maga esziben juttatá arégi álmajit, és a régi profétáknak jövendölésit amelyeket olvasta volt, az Istent bizonyságul hivá a hazájához valo hüségiröl. és Nicánornak azt fogadá hogy magát meg adgya.
A koron a kik véle valának a barlangba körül fogák, szemire hányák bátortalanságát. és ki huzván. kardgyokot fenyegetni kezdék ölésel. ha magát meg adgya a Romaiaknak, Josef igen szép beszédel akará vélek azt el hitetni, hogy nem szabad egy embernek. magát meg ölni. hogy aki magát meg öli. a nem nemesi tselekedet. hanem gyengeség. Mind ezek az okok, az ö elméjeket meg nem haták. más egyéb modot nem talála, hanem azt tanátsolá nékik hogy sorsot vessenek, mondván nékik, mint hogy meg akartok halni. vessünk sorsot, hogy ki ölesék meg elöbször az által. aki utánna következik. és kövesük a sors vetést mind végig. ugy hogy senki közüllünk magát meg ne ölye, hanem a más keze által halyon meg, erre atanátsra. mindnyájan örömel reá állának. nem kételkedvén abban. hogy Josefre is ne esnék tsak hamarjában a sórs, és hogy jóbban szeretnék az életnél az olyan. ahalált, amelyben.része lenne néki is vélek együt.
Ez igy lévén sorsot vetének., a kire esék a sors. az a gégéjit nyutá annak hogy meg ölye, a ki utánna következék.
(VI. A Sidok és az Ujj Testámentumnak Historiája: 813)